Békés megoldás
Prof. Dr. Kondorosi Ferenc egyetemi tanár
Békés megoldás
Viták és viszályok az államok között
A történelem tanúsága szerint az államok közötti ellentétek általában háborúhoz vezettek. A háborúindítás az állami szuverenitás megnyilvánulásának számított, egészen az ENSZ Alapokmánya elfogadásáig.
Az államok közötti konfliktusokat enyhébb esetben nemzetközi vitának, súlyosabb esetben pedig nemzetközi viszálynak szokták nevezni.
A nemzetközi gyakorlat a viták elrendezésének számos módját ismeri. Az első csoportba a diplomáciai megoldásokat sorolhatjuk. Ezek eredménytelensége, vagy mellőzése esetén, a nemzetközi bírói út kínál/hat ugyancsak békés megoldást.
A diplomáciai módozatok között az elsődleges a „klasszikus” nemzetközi tárgyalás, amelynek során az érintett felek közvetlen tárgyalást folytatnak.
Ha az érintett felek kölcsönösen arra törekednek, hogy a jó viszonyt egymás között fenntartsák, illetve helyreállítsák, akkor a nézeteltérések tárgyalás útján tisztázódnak.
A tárgyalások lebonyolítási módjára nem léteznek nemzetközi jogi szabályok. A közvetlen tárgyalásokra írásbeli vagy szóbeli érintkezés formájában, a normális diplomáciai csatornákon (azaz az érdekelt államok állandó diplomáciai képviselőinek igénybevételével) vagy pedig az erre a célra kijelölt külön megbízottak útján kerülhet sor. Az USA például utazó nagyköveteket (ambassador at large) nevezett ki ilyen feladatok ellátására.
A nemzetközi vita, illetve viszály jelentőségétől függően a tárgyalásokat alacsonyabb vagy magasabb beosztású állami képviselők folytatják. Előfordul, hogy külügyminiszterek, kormányfők, sőt államfők érintkezése válik szükségessé. Gyakori eset, hogy az alacsonyabb beosztásúak csak előkészítik a magasabb beosztásúak tárgyalásait, illetve, hogy a legfontosabb kérdésekben való döntést a legmagasabb fórum - a csúcstalálkozók - számára tartják fenn. Ilyen esetben az államok legmagasabb szintű, első számú vezetői ülnek asztalhoz.
Az államok közötti tárgyalások megkönnyítésére új intézmény, a „forró drót” jött létre 1963. augusztus 30-án a Kreml és a Fehér Ház között. A „vörös telefon” először az ún. hatnapos háború idején, 1967-ben csörrent meg először. A technológiai fejlődés azonban önmagában nem növelte a bizalmat a két oldal között.
A közvetlen tárgyalás – amelynek alkalmazásával a viszályok 80-90 %-a is megoldható – nem mindig vezet a megfelelő eredményhez. Ha a vitában álló felek közvetlen tárgyalásai holtpontra jutnak, a köztük lévő viszony általában elmérgesedik. Ilyenkor harmadik államok igénybevételével/fellépésével kaphat új esélyt a tárgyalások folytatása, illetve maga a megegyezés.
Ennek a megoldási módnak két változata alakult ki, a jószolgálat és a közvetítés.
A jószolgálat fogalmát egy regionális amerikai szerződés (az 1948-ban elfogadott Bogotai Charta) határozta meg. A harmadik államnak azt a tevékenységét, amellyel a vitában álló államok közvetlen tárgyalását igyekszik elősegíteni, illetve végrehajtja azokat a lépéseket, amelyekre valamelyik vitában álló fél felkérte, nevezik jószolgálatnak (a diplomácia nyelvén bons offices-nak). A harmadik államnak tehát kizárólag az a szerepe, hogy a megszakadt tárgyalásokat megindítsa. A viszály megoldásában nem vesz részt, annak menetét sem igyekszik befolyásolni.
Jószolgálatot végzett az USA a Franciaország és Thaiföld közötti határvitában, 1946-ban, s 1957-ben a Ciprus miatt vitába keveredett Nagy-Britannia és Görögország között.
A közvetítő állam tevékenysége többet jelent a jószolgálatnál: a feleket nemcsak összehozza a tárgyalás céljából, hanem maga is odaül a tárgyalóasztalhoz és javaslatokat tesz a megegyezésre, irányítja a tárgyalások menetét. A harmadik állam ilyen jellegű tevékenysége a közvetítés (médiation).
A legismertebb mediációs eljárás az 1978-ban, az USA közreműködésével Izrael és Egyiptom között, Camp David-ben megkötött, történelmi jelentőségű békeszerződés volt.
A mediáció a hazai köznyelvben is elfogadott kifejezés: a vitás feleket a bonyolult, hosszadalmas eljárásoktól és a tetemes költségektől megkímélő közvetítői szolgálatok elismert, a perjogokba is bevonult intézményekké váltak.
x x x
A következőkben a nemzetközi bíráskodásról, majd a fegyveres konfliktusokra vonatkozó nemzetközi jogszabályokról(!) lesz szó.