Rendészet a tengeren
Prof. Dr. Kondorosi Ferenc
egyetemi tanár
Rendészet a tengeren
(A téma bonyolultsága miatt 3 részben foglalkozunk a tengerjoggal. Bevezetőként az általános szabályokat mutatjuk be, majd a tengerek gazdasági célú felhasználását tárgyaljuk, végül pedig a sarkvidékek jogi helyzetéről lesz szó.)
Ahogy a rendészet csírái megjelentek az emberi társadalmak fejlődésének korai szakaszaiban, úgy a tengeri hajózás is korán kikövetelte a maga szabályait, intézményeit. A hajósok biztonságát szolgálta az ókori világ egyik csodájának számító Fároszi Világítótorony, amely a zátonyokkal teli alexandriai parton segítette a tengerészek eligazodását. A tengeri hajózás számos szabálya szokásjogi alapon alakult ki, illetve az államok nagy nemzetközi kongresszusokon, konferenciákon dolgozták ki, fogadták el őket.
A nemzetközinek minősülő folyók, tavak és a tengerek használatára vonatkozó szabályok eredete évszázadokra nyúlik vissza. Legérdekesebbnek a tengerjog szabályai tűnnek, s ahogy a világűr esetében, így a tengerek szabályozásában, a tudományos elemzésben is jelentős egy magyar nemzetközi jogász, Bruhács János szerepe.
Mi, magyarok abban is szerencsések vagyunk, hogy aki Rejtő Jenő, Dékány András, Verne Gyula regényein nőtt fel, sok mindent tud a tengerekről, akkor is, ha soha nem járt a „nagy vizen”.
A jogi gondolkodás sajátosságaiból fakad a „mindent meghatározás” igénye.
Így van ez a tenger esetében is. Tengernek azt az összefüggő vízterületet nevezzük, amely a világtengerek bármely pontjáról elérhetők.
A tenger jogállását tekintve kétféle lehet: egyrészt az államterületet képező tenger, másrészt a nyílt tenger.
Az államok szuverenitása ugyanis nem enyészik el a tenger habjainak megjelenésével a szárazföldön. Az állam biztonsági igényeiből fakad, hogy az állami szuverenitás a parti vizek egy részére is kiterjedjen. A parti tenger mértékére vonatkozóan egy holland jogász 1703-ban fogalmazta meg azt a tételt, hogy a parti tenger hossza egy ágyúlövésnyi. Ezt a távolságot a XVIII.sz. végén 3 tengeri mérföldben (5556 méter) határozták meg.
A fegyverek mai világában a parti tenger maximális kiterjedése 12 mérföld.
Az állam szuverenitása alatt áll a parti tenger vize, a tengerfenék és az altalaj is.
A parti tengeren az államok szuverenitása nemzetközi közérdekből korlátozható. Minden állam hadi- és kereskedelmi hajója számára szabad a békés célú áthaladás. A békés áthaladás folyamatos, gyors, megállás nélküli átkelést jelent. Megállni csak akkor lehet, ha
- a hajó balesetet szenvedett;
- a megállásra lezuhant repülőgép vagy elsüllyedt hajó utasainak mentése céljából kerül sor;
- vis maior következtében a továbbhaladás lehetetlen.
Nem minősül békésnek az áthaladás, ha az áthaladó hajó
- a parti állam területe, szuverenitása, politikai függetlensége ellen követ el erőszakot vagy fenyegetést;
- a parti állam ellen propagandát fejt ki;
- katonai rakéták kilövése esetén;
- a parti állam vám-, pénzügyi-, egészségügyi-, bevándorlási szabályainak megsértése esetén;
- bármely halászati tevékenység esetén.
A parti állam általában kölcsönösség esetén felmentést adhat a tiltott tevékenységek alól (ez általában a halászatra vonatkozik).
A hadihajók csak sorban, egyenként kelhetnek át a parti tengeren, a tengeralattjárók pedig kötelesek a felszínre emelkedve haladni.
A parti állam fennhatósága kiterjed a vizen áthaladó idegen kereskedelmi hajókra, ha
- a fedélzeten elkövetett cselekmény kihat a parti államra;
- az elkövetett cselekmény az ország békéjét vagy a parti tenger rendjét zavarja;
- az intézkedést a hajó kapitánya, vagy a lobogó szerinti állam diplomatája ill. konzulja kéri.
A kikötőkre vonatkozóan is speciális jogi szabályozások érvényesek. A kikötőkben az állam területi felségjoga nincs korlátozva; a kikötő az idegen hajók elől teljesen elzárható, de a hajók befutása engedélyezhető is.
A kikötők jogállása az érvényes nemzetközi szabályok szerint 3 féle
- hadikikötő: ide idegen kereskedelmi hajó nem futhat be, ez csak a parti állam speciális engedélyével, vagy esetleg vis maior esetén lehetséges, amikor pl. a hajót elsüllyedés fenyegeti;
- csak a part menti hajózást szolgáló kikötők, melyek csak a parti állam hajói számára nyitottak;
- nemzetközi kikötők, vagy nyílt tengeri kikötők. Ezek minden állam kereskedelmi hajójának nyitva állnak, függetlenül attól, hogy az érintett államnak van-e tengerpartja vagy nincs.
Amennyiben egy állam tulajdonában lévő hajó áru- vagy személyszállítással foglalkozik, úgy kereskedelmi hajónak minősül. A kereskedelmi hajó, miután kikötött a kikötőben, már a parti állam területének minősül, azaz a parti állam joghatósága alá kerül. A legénységnek általában megengedik, hogy partra szálljon. A kikötőben lévő kereskedelmi hajón letartóztatható az, aki a parton korábban bűncselekményt követett el és a hajóval szemben polgári ítélet is hozható, ha a hajó magántulajdonban van, rakományát vagy magát a hajót hajózár, ún. embargó alá is lehet venni, ez utóbbit egyébként gyakran alkalmazzák szankcióként olyan nemzetközi jogsértés megtorlásaként, amit egy állam követett el. Amennyiben a parti állam vizein az áthaladással kapcsolatos szabályokat megszegi, akkor ezen a címen is le lehet a hajót foglalni, illetve fel lehet tartóztatni.
Béke idején, nyílt tengeren (a nyílt tenger az a tengerrész amely nem minősül államterületnek) kereskedelmi hajókat lefoglalni vagy feltartóztatni az idegen hadihajóknak tilos, erre csak a saját állam hadihajója jogosult.
Kivételesen idegen hadihajó is megállíthat és feltartóztathat, átvizsgálhat béke idején is kereskedelmi hajót, ha
-alapos a gyanú arra, hogy az idegen hajó kalóztevékenységet folytat:
-a hajó rabszolgakereskedelemmel foglalkozik:
-a hajó nemzetiség nélküli.
A nyílt tengeren az idegen hajó üldözhető, ha alapos a gyanú, hogy a parti állam sérelmére követett el cselekményt. Az üldözésnek a parti vizekből kell indulnia, s a nyílt tengeren is folytatható. Üldözésre csak hadihajó vagy katonai repülőgép jogosult.